Réka nevű kedves olvasónk gyűjtése: SZÁJVÁKUUM!!!

Ez az egyszerűen használható kéziszivattyú két hét alatt csábossá és kicsattanóvá teszi az ajkaidat. Nem kell sebész, nem kell kontúr, csak a szájvákuum. Az ajakszivattyú rendszeres használatától telítetté válik az ajkad, és vérvörös színe lesz. Persze, hiszen kiszívod konkrétan. Kézenfekvő

a balesetmentes biciklizés szabályait bemutató oktatófilm 1963-ból,
dermesztően beteg majom álarcba bújtatott szereplőkkel.

Kiváncsi tudósok kevéssé rovarbarát módon úgy döntöttek, meg kéne nézni mégis mekkora egy tisztes hangyabirodalom. Gondolták kiöntik beton, aztán kiás. Filmet is csináltak róla persze, a zenéje idegesítő, a tónus hatásvadász, és elég vontatott is, egészen úgy a feléig. Aztán feltárul a hangyametropolis -tíz tonnányi anyag ment bele(!)- és lehet hüledezni.

A sztep-tánc (tap dance) nálam a gyorsan lenyűgöző, hamar megunható kategóriába tartozik. Persze ezt is lehet annyira jól csinálni, hogy percekre lekössön, sőt még egy döbbent fakkin' 'ell! is kicsússzék a számon, mondjuk ehhez kell egy olyan alakítás, mint a Nicholas Brothers helyenként már nézni is fáj ugrabugrája a Stromy Weather c. filmben. A jónevű Fred Astaire visszafogottan így minősítette a produkciót: "...the "Jumpin' Jive" dance number in Stormy Weather was the greatest movie musical sequence I had ever seen". Klikk play.

sweet child indian version (x)

A sztereotípiáktól ment 2008-as év jegyében alanti két videó. Elsőn japánok tesznek semmi magyarázhatatlanul furát, pedig vetélkednek (!), ellenben mesésen kreatív, analóg vizuál high-tech lenyűgözés.

A másodikon egy német fiatalember csinálja, amit, de hogy miért?

Egy ilyet azért tényleg fura volna bele a levesbe. Egyébként pedig nyilvánvalóan idézi a klasszikust:

Kis lépés az emberiségnek, nagy ugrás Robbie Medisonnak.

jaés: buék!

néni-bácsi a csilláron

Volt itt eddig elég móka-kacagás, most következzék valami fontos. Ha volnék idillikus-naív, tán proklamációt fogalmaznék az ügy érdekében, de helyette inkább csak felhívnám figyelmet a nyilvánvaló problémára, illetve némileg progresszívebben, azért javasolnék megoldást is.

Legegyszerűbben a futball felől közelíthető, mi a szívemet nyomja, és nem lehet igaz, hogy csak az enyém. Szent tehenünkről, a kölcsey-erkel siratóról van szó, mi másról, mely legalább annyira oka népünk minden keservének, mint amennyire következménye. A szöveg még úgy-ahogy elmegy, hálisten csak az első strófát szokás elzokogni, ám a zenéje kész katasztrófa, a szomorú vasárnap kánkán hozzája képest. Mire elhalnak a vonósok már nincs az a csodacsapat, amely ne hasonlítana inkább vert seregre, hát még ha eleve oldalunkon a képességbeli deficit.

Nincs mit szépíteni, a nemzeti imánkból áradó elkeseredett, lemondó kisebbrendűség fertőz, mint az ebola, nyomában letargia és nekikeseredett hunok fogcsikorgatása, ahelyett, hogy némi lelket és kedvet csiholna, miből egyébként is oly jelentős a hiány.

Szokás mondani, hogy a világon csak a magyar és a vietnami himnusz szomorú, melyek közül a vietnami a legkevésbé sem érdekel, de a méltóságnak álcázott, vernyákoló, önsorsrontó attitűdből kurvára elegem.

Mi lehetne a megoldás?

Mivel a hazai közeg konzervativizmusával kapcsolatban nem lehetnek illúzióink, így rögvest tennék annyi engedményt, hogy a szöveget nagyjából meghagyva csak a zenéhez javasolnék nyúlni inkább. Mifelénk persze erre is alapból kötelet kiált a kucsmás, de ha körbenézünk egy kicsit világban, akkor találni némi bátorítást.

Pergerék történelmi érdemeit pillanatig nem vitatva, céljainknak egyébként is sokkalta megfelelőbb alternatívát kínál az amerikai modell, mely meglehetős szabadságot biztosít előadónak színezni star spangled bannert. További pozitívum, hogy eleinte arrafelé is meglehetős hőzöngéssel fogadták az újítást, ám idővel a nagyja megbékélt, sőt kifejezetten igénylik a soulos/diszkós/r'n'b-s/blues-os stb variációkat.

ideig hőzöngtek


ma már igénylik

Mindez szép és jó, ám érezzük, hogy a játékmód liberalizálásánál esetünkben több kell, erkel dallamából James Brown legyen a talpán, aki képes bármi funkysabbat elővarázsolni. Radikálisabb megoldás szükségeltetik, kotta a kukába, helyette pedig jöhet valami alkalmasabb melódia. Erre is van példa persze, egyrészről a tulajdonképpen ellentétes megfontolásból elkövetett Serge Gainsbourg klasszikus (az eredendően vérszomjas Marseillaise barátságos dub-reggae verziója), másrészről egy Adam Hill nevű ausztrál komikus mutat kiutat, ki az advance australia fair finomkodva vernyogó kórusát cserélte egy nemzeti karkaterhez jobban illő hazai rockklasszikusra. (Tegyük hozzá rögvest, hogy az istentelen Serge az eredeti refrénből mindössze annyit hagyott meg: "Fegyverbe, satöbbi" amihez én sosem volnék elég bátor.)

Aux armes, etcetera

working klasszis megoldás

Visszakanyarodva immár a saját portánkhoz, volna egy tiszteletteljes ajánlatom a dallamot illetőleg, mely mind hangulat, mind dalolhatóság, mind népszerűség szempontjából igen megfelelne a célnak, ráadásul szinte hozzá se kéne nyúlni a szöveghez, a stadionokban pedig úgy szólna, mint semmi más, a selecao is remegő aranylábakon várná a közepet, ha rágyújt a b-közép.

Egy szó, mint száz: Guantanamera. Tudom-tudom, kicsit komcsiízű, de ez könnyedén védhető azzal, hogy eredetileg egyáltalán nem volt az, arról meg mit tehet a nóta, hogy később ráhúztak egy vörösöknek tetsző verset. Viszont ismeri mindenki (a lelátó népe különösen), kellően nemzetközi, mesésen szól, és ezerféleképpen lehet cifrázni az alkalomnak megfelelően. Október 6.-án mehet a fejlehorgasztott, borongós verzió, műsorzáráskor egy szolíd altatós, szilveszter éjfélkor vérpezsdítő eltáncolós, a Puskásban meg skandálhat a soktízezer.

ősváltozat

mulatós

örömtől részegült

Hogy meggyőzzek minden kétkedőt, a szöveget már passzítottam is ritmushoz, és csak kicsit árnyaltam eredeti jelentésen (amennyi rá is fért). Ritmikailag, amennyire lehetett, tartottam az eredeti könnyed, nyolcszótagos, soron belül leginkább 3/2/3-as ütemét, itt-ott kicsit tán igyekezni kell, hogy gördüljön (azok a fránya hosszú magánhangzók), de ez még mindig sehol a "hozz rá-á"-hoz képest. A verszakok végi felkiáltójeles sorok aféle refrénként skandálandók, valamint rádobtam egy sommázó zárlatot, amely szintén.

Jóisten áldd meg a magyart,
áldjad meg jókedv bőséggel,
feléje nyújtsd ki a karod,
segítsd, ha küzd ellenséggel.
Küzd ellenséggel! Segítsd, ha küzd ellenséggel!
Küzd ellenséggel, segítsd, ha küzd ellenséggel!

Eleget tépte a balsors,
hozzál rá sok víg esztendőt,
néped már régen bűnhődte,
rég meg a múltat, jövendőt,
Múltat, jövendőt! Hozzál rá sok víg esztendőt!
Sok víg esztendőt, hozzál rá sok víg esztendőt!

Áldd meg a magyart!
Istenem, áldd meg a magyart!
Áldd meg a magyart,
istenem, áldd meg a magyart!

A zárlat univerzálisan használható, akár égnek a fiúk meggypirosban, akár gálázunk. Előbbi esetben hangsúly az égi segítségért fohászkodáson, utóbbi esetben pedig az univerzum elismerését követelheti véle lelátó népe a pompás nemzetre, mely ilyen ügyesen labdázó fiakat szült.

(Bár javaslatom, szerény véleményem szerint, többet lendítene az ország hangulatán, mint Buda felszabadítása óta bármi, nincsenek kétségeim. Marad minden, ahogy volt, legfeljebb az éneklőt megrészegítő hazaszeretet csempészhet némi derű a tátogó vigyázzállásba.)

fűti a spirit

Szívküldi

Szerénytelenség nélkül: a youtube két legviccesebb táncos videóját kapjátok ma. Az elsőért hála a neatoramanak, a kreatív amerikai srácoknak és persze nekem, aki pillanatig nem habozott rászánni pár percet darabra, miután megérezte az amatőr báj mögött rejtező potenciált. Különösen ajánlott Ádnak, részint a magunk koreográfiái okán, részint a "Bobby Fischer" miatt.

A második videó felkutatása az első megtekintéséből obligát következett. Lévén a feltöltő spanyolajkú, az "airplane" mint kulcsszó pedig kissé általános, minden googlés rutinomra szükség volt, hogy ráleljek (végül a travolta+filmcím kombináció volt a befutó). Küldöm mindenkinek, de legfőképpen Denee.

török rambó, leírhatatlan

"Volt egyszer, vagy nem is volt, egy legenda mely rólad szólt."

Akinek nem mond semmit a kép, az valószínű nem fogja érteni mit keres itt a videó, esetleg még arra gondolhat, hogy váratlanul eluralkodott rajtam a Reggina fanatizmus, ami persze nem igaz (forza juve). Ha viszont Kabir Bedi nevére úgy rohannak meg az emlékek, mint kalózok a kereskedőhajót, és még az olasz focit is szereted, akkor ne habozz: play! (hangot rá)

Nehéz megállni, hogy ha már ráakadtam ne osszam meg a legendás hős egyik ikonikus kalandját, klasszikus. Illetve nyilván kívánkozik ide eredeti főcím is, a változatosság kedvéért legyen mondjuk a csehszlovák (jó hosszú, ajánlom beletekerni úgy 1:50-et (avagy -2:36-ig), hol a kiállástól kezdődik el csak az igazi, kihagyhatatlan, éneklős-basszusgitáros rész.)

had a bad day (at the office)

Az egyik leggyorsabban kiadásra került dal a világon: "wrote it for breakfast, recorded it for lunch, and we're putting it out for dinner." A videó összeütése további öt percbe kerülhetett, mindenesetre érdemes megfigyelni, hogy a "kései" Lennon határozottan hasonlít Tótawéhez, illetve mennyire nagyon kínos Yoko Ono.

Talán mert hiányzik és messze, én pedig inkább lennék ott, mint itt, mindenesetre érdekes távolságcsökkentő módszerek következnek alant.

a lemúrok lenyűgöző poszt-matrixos mozgáskultúrája

jézusgyík vizen fut

embertársunk pedig autózik, amennyiben ez autó

"Vinnyipú" a szovjet micimackó. Orosztudás előny, de semmiképpen nem feltétele szórakozásnak. Ha tetszett, van még rész több. (2, 3, 4)

Akik hozzám hasonlóan inkább tartják irritálónak, mintsem lenyűgözőnek a Krokodilvadászéhoz hasonló dramaturgiára épülő műsorokat, azok az áldozat szívhezszóló rinyálása ellenére is jól fognak mulatni a videón. Szóljon, aki szerint nincs igazam, de mi értelme van az olyan sorozatoknak, amikor egy talpig szafariba öltözött igazi férfi különböző veszedelmes hüllőket vegzál, lehetőleg minél regényesebb körülmények közt, hogy aztán macsósan kurjongathassa birkózás közben, milyen baszom nagy az állat, meg veszélyes, de ő akkor is megmutatja neki? Hogy mi végre történik mindez, az teljes homály, nehéz elképzelni bármilyen tudományos célt, ami azáltal volna elérhető, hogy valaki puszta kézzel leküzd egy óriáskígyót, vagy krokodílust.

A fenti videó ezekhez képest legalább megtanít arra a nehezen vitatható igazságra, hogy kurvára buta ötlet derékig vízben legénykedni egy böszme pitonnal. (túléli, túléli, nem vagyok én olyan, sőt nem is látni vért, vagy semmi ilyesmi)

nagyon bájos StarWars variálás

Az indiai Mumbai városában az ebédet nem a foodexpresz hozza, hanem többnyire írástudatlan ételhordók (Dabbawalák). A megadott helyen felveszik az ételt, csinos, nyugdíjaskulbos ételhordókba teszik, azokat meg egy leginkább kezdetleges nyitott síboxra emlékeztető alkalmatosságba, majd gyalog, bringán és vonattal kiszállítják az ebédet a megrendelőknek, mindenkinek személyre szabottan, pontosan akkor és oda és azt, amit/ahogy kérte. A rendszer több, mint száz éve működik, a hierarchia mindössze három szintből áll (hordók, szupervizorok, vének tanácsa). A pontossági rátájuk egészen döbbenetes, úgy egymillió teljesítésre jut egy hiba.

A gandhi sapka maga az egyenruha.

Károlyt is lenyűgözték