A több szempontból is nehezen értelmezhető képződmények innen megrendelhetők, feltéve, hogy láthatatlan díszeket szeretnénk a fára, esetleg fenyvesben harcolva töltenénk az ünnepeket. Lenyűgözően paradox objekt, a legendás camouflage bible méltó párja.

Már megint kedvesemnek köszönhet sokat a világ: sármőr atyák kalendár 2008. A tervezett célcsoporton, és a vélhető vásárlókon jobb, ha nem gondolkodik el az ember, leszámítva az olyasféle ácsingózó istenteleneket, mint mi, kik folyvást sátáni mosollyal tekintenénk a tárgyra, ha volna birtokunkban (igyekszünk).

A felfedezés wizzair magazinból egyébként, képek persze neten is fellelhetők, mi több még jelentkezni is lehet castingra a 2009-es kiadáshoz. Persze csak ha vagyunk olyan szexisek (vagy mi), mint egy padre hónap.

padre april

padre march

"tudja isten, hogy mi okból"

politikailag inkorrekt

szexista reklámok-álé

ember legjobb barátja

you mean egyedül?

keresztény merchandise

mindig használj óvszert!

wadda hells' angel??

mesterségünk címere

Nagyvilág oly gazdag csodákban, hogy még a szomszédságban is bármikor akadhatunk sosem-gondolt látnivalóra. Feltételezem az elmúlt párszáz évben már sokaknak feltűnt a szenzáció, ám ami nekem új, arról azt gondolom, hogy akadnak még olyanok, akinek szintén, hát megosztom.

A csehországi Sedlec temetőjéhez tartozik egy templom, ahhoz pedig egy kápolna. Köszönhetően a 13. század végén ajándékba kapott, és a temetőben szétszórt maréknyi földnek, mely állítólag a Golgotáról származott, a hely roppant népszerűségnek örvendett a sírt keresők körében. Lévén a kaszás nem unatkozott akkortájt (járványok, háborúk) a kert hamar megtelt többé- kevésbé jelölt nyughelyekkel. Helyet csináladnó az újonna érkezőnek, az intézményt üzemeltető cisztercik a korabeli gyakorlatnak megfelelően időnként kiásták a régi csontokat, melyeket a kápolnában tároltak eztán.

Gyűlt, gyűlt a sok csont halomba mígnem 1870-ben meg nem bíztak egy bizonyos Frantisek Rint nevezetű fafaragót, hogy valamiképpen rendezze el a mintegy 40.000 csontváznyi matériát. Emberünk meglehetős kreativitással végezte feladatát. Egyrészről mérsékelten újszerű, ám praktikus gúlákba rendezte a csontok nagyrészét, másrészről viszont a belső tér hangulatos dekorációjáról sem feledkezett meg. A különböző dísztárgyakat és ornamentális elemeket természetesen a maradék csontból kreálta.

csontváza

A boltíveket csont-füzérek ékítik, a falakat pedig többek között a megrendelő család címere, egy hatalmas kehely és persze keresztek, mind-mind az emberi váz alkatrészeiből komponálva. A kápolna büszkesége kétségkívül a hatalmas csillár, amelyben legalább egyszer felhasználásra került testünk valamennyi-féle csontja.

a csillár

Gondolnánk, hogy a megbízást adók némiképp húzták a szájuk a bizarr alkotás láttan, ha így is volt, erről semmi hír. A kápolnát nem záratták be, senem minősítették a továbbiakban nem eléggé rómaikatolikusnak. Láthatólag minden úgy tetszett nekik, ahogy volt, még az alkotó méretes, mi másból, mint csontokból kirakott szignóját is a helyén hagyták.

A turisták meg örülnek.

Jelen és múlt, ahogy mondani szokták, játszik össze mesésen a Kölni Katedrális új ólomüveg ablakain, melyek nonfiguratívak, sőt non-bármik, viszont határozottan pixelszerű hatást keltenek. Az ötlet már magában is lenyűgöző, de hogy mindezt egy templomban, és nem is akármelyikben... Kiváncsi vagyok mifelénk megúszható volna-e egy ilyesféle felkérés aranysugarakat szóró jézuska nélkül, mindenesetre a fritzek állítólag imádják.

Régi kurzusképregények világával mégcsak ismerkedem,

én, egykori keleti blokk, de nagyon tetszik a műfaj.

(Mind a kiragadott egykockák, mind a komplett sztorik.)

Úgylátszik nyaranta egy coming-out obligát az LA Times-ban. Tavaly a nemet változtató sportújságíró lepte meg az olvasókat (Old Mike, nem Christine), idén egy hitét vesztett vallásügyi tudósító borzolja a kedélyeket. Hosszú írás, nem is túl okos, ám tanulságos. Ugyanakkor nincs illúzióm, hogy bárki végigolvassa, de azért próbálok némi kedvcsináló részlet.

The lifeline Father Vincent had tried to give me began to slip from my hands. I sought solace in another belief: that a church's heart is in the pews, not the pulpits. Certainly the people who were reading my stories would recoil and, in the end, recapture God's house.

Instead, I saw parishioners reflexively support priests who had molested children by writing glowing letters to bishops and judges, offering them jobs or even raising their bail while cursing the victims, often to their faces. On a Sunday morning at a parish in Rancho Santa Margarita, I watched congregants lobby to name their new parish hall after their longtime pastor, who had admitted to molesting a boy and who had been barred that day from the ministry. I felt sick to my stomach that the people of God wanted to honor an admitted child molester. Only one person in the crowd, an Orange County sheriff's deputy, spoke out for the victim.

On Good Friday 2002, I decided I couldn't belong to the Catholic Church.

Se előbbi, se utóbbi eset nem valószínüsíthető kishazánkban, hogy ily publikusan bekövetkezne, bár kedvenc ellen-keresztesvitézünk megjárta pannonhalmát. Egy "Viszlát Iván, szerbusz Ivett" típusú vallomás azonban továbbra is teljességgel elképzelhetetlen.

?

Szűzmária piszoár, micsoda antikrisztus!

Ki gondolná, hogy ilyesmi kitelik derék kínaiakoktól.

A

kérdés,

hogy

mit

keres Albert egy templom ólomüveg ablakán,

nota

bene

nem

is

kicsi

templom

, valódi

katedrális.

flickeren leltem, azt mondja magáról, hogy egy keresztyény térítő füzetecskéből származik. Please the Lord!

Rossz az, aki rosszra gondol.