mesterségünk címere

Nagyvilág oly gazdag csodákban, hogy még a szomszédságban is bármikor akadhatunk sosem-gondolt látnivalóra. Feltételezem az elmúlt párszáz évben már sokaknak feltűnt a szenzáció, ám ami nekem új, arról azt gondolom, hogy akadnak még olyanok, akinek szintén, hát megosztom.

A csehországi Sedlec temetőjéhez tartozik egy templom, ahhoz pedig egy kápolna. Köszönhetően a 13. század végén ajándékba kapott, és a temetőben szétszórt maréknyi földnek, mely állítólag a Golgotáról származott, a hely roppant népszerűségnek örvendett a sírt keresők körében. Lévén a kaszás nem unatkozott akkortájt (járványok, háborúk) a kert hamar megtelt többé- kevésbé jelölt nyughelyekkel. Helyet csináladnó az újonna érkezőnek, az intézményt üzemeltető cisztercik a korabeli gyakorlatnak megfelelően időnként kiásták a régi csontokat, melyeket a kápolnában tároltak eztán.

Gyűlt, gyűlt a sok csont halomba mígnem 1870-ben meg nem bíztak egy bizonyos Frantisek Rint nevezetű fafaragót, hogy valamiképpen rendezze el a mintegy 40.000 csontváznyi matériát. Emberünk meglehetős kreativitással végezte feladatát. Egyrészről mérsékelten újszerű, ám praktikus gúlákba rendezte a csontok nagyrészét, másrészről viszont a belső tér hangulatos dekorációjáról sem feledkezett meg. A különböző dísztárgyakat és ornamentális elemeket természetesen a maradék csontból kreálta.

csontváza

A boltíveket csont-füzérek ékítik, a falakat pedig többek között a megrendelő család címere, egy hatalmas kehely és persze keresztek, mind-mind az emberi váz alkatrészeiből komponálva. A kápolna büszkesége kétségkívül a hatalmas csillár, amelyben legalább egyszer felhasználásra került testünk valamennyi-féle csontja.

a csillár

Gondolnánk, hogy a megbízást adók némiképp húzták a szájuk a bizarr alkotás láttan, ha így is volt, erről semmi hír. A kápolnát nem záratták be, senem minősítették a továbbiakban nem eléggé rómaikatolikusnak. Láthatólag minden úgy tetszett nekik, ahogy volt, még az alkotó méretes, mi másból, mint csontokból kirakott szignóját is a helyén hagyták.

A turisták meg örülnek.

nagyonkéne plüssjáték-fotel a szeretett "misuse-recycling" vonalon is igen erős,

ám hihetetlenül drága moss designtól. esetleg csináldmagad.

fémből minden jól néz ki

(a művész oldala viszont valami botrány ocsmány)

A TRIBUTE TO H.R. GIGER AND GIUSEPPE ARCIMBOLDO

(by Till Nowak)

Parádés kombináció.

Mielőtt bárki aggódna, a guppik nem tudnak lefolyni.

ez valami kurvajól néz ki

The pottery, named Yuanyang II, is one of the collections of Hong Kong Museum of Art now displaying at the Central Concourse of Hong Kong International Airport (HKIA). It is produced by Tsang Cheung-shing, a ceramic art tutor and product designer. Yuanyang II is modeled in a distinctive form with two figures indulged in kissing each other. Their heads support two elegant cups for drinking tea and coffee. The form and concept design fully complement the theme “Yuanyang” (a typical Hong Kong beverage of mixing tea and coffee), a symbol of marriage and love, with a touch of humour for artistic creation.

Matchbox pimped hiperautó (hazárdmegye-stíl), de utóbbi mindegy is,

ezúttal az eszköz lényegesen érdekesebb a céljánál.

Disco Inferno

Skull a day

Nem egy kínai selejt Flat Eric, hanem játékmackó kifordítva. Nem is gondolná az ember, hogy emberek miket ki nem gondolnak, s ha mégis, arra végképp nem tennénk, hogy amit kigondoltak az jól fog kinézni. Márpedig nagyonis.

Misuse

Újabb nagyszerű lelet a művészi misuse területéről, volt ugye a körhintás lány, most pedig Brian Jungenre találtam rá, aki baseball-kesztyűtől nike cipőig megannyi fura tárgyból szobrászolt már. A flair székekből kreált bálnacsontváz különösen lenyűgöző.

Misuse

Szeressük, ha valamit nem arra használnak, amire kitalálták. Például, ha egy körhintát átalakítanak rajzgéppé.