a balesetmentes biciklizés szabályait bemutató oktatófilm 1963-ból,
dermesztően beteg majom álarcba bújtatott szereplőkkel.

A sztep-tánc (tap dance) nálam a gyorsan lenyűgöző, hamar megunható kategóriába tartozik. Persze ezt is lehet annyira jól csinálni, hogy percekre lekössön, sőt még egy döbbent fakkin' 'ell! is kicsússzék a számon, mondjuk ehhez kell egy olyan alakítás, mint a Nicholas Brothers helyenként már nézni is fáj ugrabugrája a Stromy Weather c. filmben. A jónevű Fred Astaire visszafogottan így minősítette a produkciót: "...the "Jumpin' Jive" dance number in Stormy Weather was the greatest movie musical sequence I had ever seen". Klikk play.

néni-bácsi a csilláron

Manapság szokásos korai alkonyban antidepresszásként hat némi mediterrán:

Louis Prima megannyi klasszikusa kollekcióban, justagigolótól-angelináig.

A dalos italiyankee neve nekem se csengett túl ismerősen, aztán kedvesem által edukálódtam egy kissé. Részletes pályaképpel nem untatok senkit, remek wikipédián úgyis minden. Kivonatoltan:

Louis Prima (aka. "King of Swingers")

1910-78, szicíliai-amerikai, new orleans, vegas, jazz, swing, bigband, óriási sztár, öt feleség (sorban). Amolyan talján Louis Armtrong, ő is énekel (scat és rekedt), ő is viccelődik, és ő is trombita.

Büszke olasz, ki utat tört megannyi büszke olasznak. Számai egyben nyelvleckék is, kora amerikáját gyakorlatilag felhozta egy alapfokú via rigó szintre. Akcentusa azóta közhely, számait pedig minden vendéglátós betéve tudja, mire feléri a casiot. Ez utóbbinak akkor örvend igazán az ember, ha zoknis-papucsos balatoni kocsmadiszkóba vetődik, otthonra inkább javaslott az eredeti változat. Angol nyelvtudás sokat dob a hangulaton, nélküle bájos sorokról marad le az ember.

"I eat antipasta twice

Just because she is so nice, Angelina

Angelina, the waitress at the pizzeria."

Korszakos jelentőségét ékesen bizonyítja, hogy neki köszönhető az egyik legkorábbi és legismertebb mashup (smackorinoco, brokensongs szint), a "Just a Gigolo/I aint got nobody".

Dzsigoló alapja egy melankolikus osztrák schláger volt (Schoener Gigolo), mely egy lecsúszott és az elhímringyósodás leejtőjére került bértáncos huszárról(!) szól. (Most a német nyelvtudást követeli a viccesség).

(részlet)
Schöner Gigolo
armer Gigolo
denke nicht mehr an die Zeiten

Wo du als Husar
goldverschnürt sogar
konntest durch die Straßen reiten!

Uniform passee
Liebchen sagt: Adieu!
Schöne Welt

du gingst in Fransen!

Wenn das Herz dir auch bricht
zeig' ein lachendes Gesicht
man zahlt und du mußt tanzen!

A számot Irving Caesar amerikanizálta, de az igazi truvájt Louis Prima követte el, ki háromnegyedszáz évvel megelőzve korát fogta, és összerakta az "I ain't got nobody" című számmal, a végeredményt pedig mindenki ismeri.

Megannyi videója youtubeon megtalálható.

politikailag inkorrekt

szexista reklámok-álé

ember legjobb barátja

you mean egyedül?

keresztény merchandise

mindig használj óvszert!

wadda hells' angel??

Volt itt eddig elég móka-kacagás, most következzék valami fontos. Ha volnék idillikus-naív, tán proklamációt fogalmaznék az ügy érdekében, de helyette inkább csak felhívnám figyelmet a nyilvánvaló problémára, illetve némileg progresszívebben, azért javasolnék megoldást is.

Legegyszerűbben a futball felől közelíthető, mi a szívemet nyomja, és nem lehet igaz, hogy csak az enyém. Szent tehenünkről, a kölcsey-erkel siratóról van szó, mi másról, mely legalább annyira oka népünk minden keservének, mint amennyire következménye. A szöveg még úgy-ahogy elmegy, hálisten csak az első strófát szokás elzokogni, ám a zenéje kész katasztrófa, a szomorú vasárnap kánkán hozzája képest. Mire elhalnak a vonósok már nincs az a csodacsapat, amely ne hasonlítana inkább vert seregre, hát még ha eleve oldalunkon a képességbeli deficit.

Nincs mit szépíteni, a nemzeti imánkból áradó elkeseredett, lemondó kisebbrendűség fertőz, mint az ebola, nyomában letargia és nekikeseredett hunok fogcsikorgatása, ahelyett, hogy némi lelket és kedvet csiholna, miből egyébként is oly jelentős a hiány.

Szokás mondani, hogy a világon csak a magyar és a vietnami himnusz szomorú, melyek közül a vietnami a legkevésbé sem érdekel, de a méltóságnak álcázott, vernyákoló, önsorsrontó attitűdből kurvára elegem.

Mi lehetne a megoldás?

Mivel a hazai közeg konzervativizmusával kapcsolatban nem lehetnek illúzióink, így rögvest tennék annyi engedményt, hogy a szöveget nagyjából meghagyva csak a zenéhez javasolnék nyúlni inkább. Mifelénk persze erre is alapból kötelet kiált a kucsmás, de ha körbenézünk egy kicsit világban, akkor találni némi bátorítást.

Pergerék történelmi érdemeit pillanatig nem vitatva, céljainknak egyébként is sokkalta megfelelőbb alternatívát kínál az amerikai modell, mely meglehetős szabadságot biztosít előadónak színezni star spangled bannert. További pozitívum, hogy eleinte arrafelé is meglehetős hőzöngéssel fogadták az újítást, ám idővel a nagyja megbékélt, sőt kifejezetten igénylik a soulos/diszkós/r'n'b-s/blues-os stb variációkat.

ideig hőzöngtek


ma már igénylik

Mindez szép és jó, ám érezzük, hogy a játékmód liberalizálásánál esetünkben több kell, erkel dallamából James Brown legyen a talpán, aki képes bármi funkysabbat elővarázsolni. Radikálisabb megoldás szükségeltetik, kotta a kukába, helyette pedig jöhet valami alkalmasabb melódia. Erre is van példa persze, egyrészről a tulajdonképpen ellentétes megfontolásból elkövetett Serge Gainsbourg klasszikus (az eredendően vérszomjas Marseillaise barátságos dub-reggae verziója), másrészről egy Adam Hill nevű ausztrál komikus mutat kiutat, ki az advance australia fair finomkodva vernyogó kórusát cserélte egy nemzeti karkaterhez jobban illő hazai rockklasszikusra. (Tegyük hozzá rögvest, hogy az istentelen Serge az eredeti refrénből mindössze annyit hagyott meg: "Fegyverbe, satöbbi" amihez én sosem volnék elég bátor.)

Aux armes, etcetera

working klasszis megoldás

Visszakanyarodva immár a saját portánkhoz, volna egy tiszteletteljes ajánlatom a dallamot illetőleg, mely mind hangulat, mind dalolhatóság, mind népszerűség szempontjából igen megfelelne a célnak, ráadásul szinte hozzá se kéne nyúlni a szöveghez, a stadionokban pedig úgy szólna, mint semmi más, a selecao is remegő aranylábakon várná a közepet, ha rágyújt a b-közép.

Egy szó, mint száz: Guantanamera. Tudom-tudom, kicsit komcsiízű, de ez könnyedén védhető azzal, hogy eredetileg egyáltalán nem volt az, arról meg mit tehet a nóta, hogy később ráhúztak egy vörösöknek tetsző verset. Viszont ismeri mindenki (a lelátó népe különösen), kellően nemzetközi, mesésen szól, és ezerféleképpen lehet cifrázni az alkalomnak megfelelően. Október 6.-án mehet a fejlehorgasztott, borongós verzió, műsorzáráskor egy szolíd altatós, szilveszter éjfélkor vérpezsdítő eltáncolós, a Puskásban meg skandálhat a soktízezer.

ősváltozat

mulatós

örömtől részegült

Hogy meggyőzzek minden kétkedőt, a szöveget már passzítottam is ritmushoz, és csak kicsit árnyaltam eredeti jelentésen (amennyi rá is fért). Ritmikailag, amennyire lehetett, tartottam az eredeti könnyed, nyolcszótagos, soron belül leginkább 3/2/3-as ütemét, itt-ott kicsit tán igyekezni kell, hogy gördüljön (azok a fránya hosszú magánhangzók), de ez még mindig sehol a "hozz rá-á"-hoz képest. A verszakok végi felkiáltójeles sorok aféle refrénként skandálandók, valamint rádobtam egy sommázó zárlatot, amely szintén.

Jóisten áldd meg a magyart,
áldjad meg jókedv bőséggel,
feléje nyújtsd ki a karod,
segítsd, ha küzd ellenséggel.
Küzd ellenséggel! Segítsd, ha küzd ellenséggel!
Küzd ellenséggel, segítsd, ha küzd ellenséggel!

Eleget tépte a balsors,
hozzál rá sok víg esztendőt,
néped már régen bűnhődte,
rég meg a múltat, jövendőt,
Múltat, jövendőt! Hozzál rá sok víg esztendőt!
Sok víg esztendőt, hozzál rá sok víg esztendőt!

Áldd meg a magyart!
Istenem, áldd meg a magyart!
Áldd meg a magyart,
istenem, áldd meg a magyart!

A zárlat univerzálisan használható, akár égnek a fiúk meggypirosban, akár gálázunk. Előbbi esetben hangsúly az égi segítségért fohászkodáson, utóbbi esetben pedig az univerzum elismerését követelheti véle lelátó népe a pompás nemzetre, mely ilyen ügyesen labdázó fiakat szült.

(Bár javaslatom, szerény véleményem szerint, többet lendítene az ország hangulatán, mint Buda felszabadítása óta bármi, nincsenek kétségeim. Marad minden, ahogy volt, legfeljebb az éneklőt megrészegítő hazaszeretet csempészhet némi derű a tátogó vigyázzállásba.)

fűti a spirit

"Volt egyszer, vagy nem is volt, egy legenda mely rólad szólt."

Akinek nem mond semmit a kép, az valószínű nem fogja érteni mit keres itt a videó, esetleg még arra gondolhat, hogy váratlanul eluralkodott rajtam a Reggina fanatizmus, ami persze nem igaz (forza juve). Ha viszont Kabir Bedi nevére úgy rohannak meg az emlékek, mint kalózok a kereskedőhajót, és még az olasz focit is szereted, akkor ne habozz: play! (hangot rá)

Nehéz megállni, hogy ha már ráakadtam ne osszam meg a legendás hős egyik ikonikus kalandját, klasszikus. Illetve nyilván kívánkozik ide eredeti főcím is, a változatosság kedvéért legyen mondjuk a csehszlovák (jó hosszú, ajánlom beletekerni úgy 1:50-et (avagy -2:36-ig), hol a kiállástól kezdődik el csak az igazi, kihagyhatatlan, éneklős-basszusgitáros rész.)

A smárolós-bordatörős, avagy tudományosan CPR-nak rövidített módszer széleskörű elterjedése előtt igen érdekes metódusoknak jutott tér az újraélesztés területén. A fenti megoldás 1946-ból, például egy mérleghinta építését javasolja a korabeli hasselhoffoknak. (Érdemes egy pillantást vetni a széljegyzetben ábrázolt "mit ne tegyünk" illusztrációkra is.)

"Vinnyipú" a szovjet micimackó. Orosztudás előny, de semmiképpen nem feltétele szórakozásnak. Ha tetszett, van még rész több. (2, 3, 4)

ha idétlenül öltözött celebek viccesen énekelnek egy nyolcvanas-kilencvenes években készült klipben, az egyértelműen ezekre az oldalakra tartozik. Ha viszont némi futball-szakértelem is szükséges egy post műélvezetéhez, akkor inkább emezekre.

Na de mit tegyen az ember, ha idétlenül öltözött focisták énekelnek egy nyolcvanas-kilencvenes években készült klipben? Hosszan örlődik aztán beteszi a focisba, közben azon vívódik, hogy szegény nemfocis közönség ezáltal megfosztatott valami szórakoztató unikumtól, de két helyre ugyanazt feltenni meg annyira nem elegáns, hogy fel nem merül.

Aztán mielőtt túl lenne a dráma, talál egy másikat is, részben ugyanazzal a szereplővel, és örül. (bár Hoddle nyakhaja és kristályhangja jelentős veszteségek, ám Boli, a szintetizátor és főként a videótrükkök armadája bőségesen kárpótolnak)

Távol álljon tőlem mások halálán mulatni, de az eltelt majdszáz év igencsak burleszkesé tette a repülni vágyó osztrák csodaszabó eiffeltoronyból elkövetett szabadesését, így a felvétel inkább csodálkozást vált ki belőlünk, mint mondjuk borzalmat, vagy iszonyt. Ha jól veszem ki a végén az emberünk által ütött gödör mélységét méricsélik, azért ez túl.

Lehet, hogy túl kezd lenni politika, de ezt egyszerűen nem hagyhattam ki. Mail egy felháborodott nézőtől származik és kiszivárogtatójának köszönhetően oszthatom meg a nyilvánosággal. Sokkal több előzetes komment nem kell annál, hogy a felháborodás tárgya egy retró erősember verseny televíziós összefoglalója...

--------------------------------------------------------------------
From: Magor Hunor [mailto:jobbik . sajoecseg@gmail . com]
Sent: Tuesday, September 18, 2007 10:59 PM
To: sport1tv@sport1tv . hu
Subject: Megbotránkoztatás:erõs emberek retró

Felháborodva írom ezt a levelet . Miaz hogy 2007-ben nagy nyilvánosság elõtt,1 óránát mutogatnak tiltott önkényuralmi jelképet a vörös csillagot!!!Ilyen alapon mutogathatnának pl:nyilaskeresztet vagy horogkeresztet is . Az engem nem nyugtatmeg hogy 1982-t reprodukálták . Én mint magyarember a vörös csillag iránt úgy érzek mint egy zsidó a horogkereszt iránt . Ez a levél szól még a Tiszaújvárosi önkormányzatnak a strabagnak és a tiltot önkényuralmi jelképet viselõ sportolóknak is . Ez ügyben továb fogok lépni!
Felháborodott tisztelettel:Magor Hunor . Utóirat:Azért még a sportot szeretem .
---------------------------------------------------------------------

Egy gyors googlézés keretében kinyomoztam, hogy hunor-magor néven egy mérsékelten árpádsávos, hagyományörző íjászcsapat működik Ecseren, hozzájuk emberünknek több, mint valószínű semmi köze, így barátom nem fenyegeti nyílzápor. Mielőtt még túlzottan megnyugodna: a sajóecsegi jobbik egyik prominens képviselőjét és földijeit bizonyos kevéssé szalonképes hunok hősként említik egy helybéli roma-magyar konfliktusban nyújtott alakításért ("még a cigánybűnözők egyik vasvilláját is elzsákmányolták").

Ami a tiltott önkényuralmi jelképeket említi, hogy véleményem is legyen, ne csak mások hülyeségére mutogassak, egy klasszikust idéznék, ki ugyan az elpiszkolódott szavakról beszélt, de megfogalmazása épp úgy igaz az eszmékhez kapcsolódó jelképekre is:

Nem véletlen, hogy példáim a fasiszta diktatúrából valók, ez nem a sokat emlegetett kettős mérce, hanem rasszizmusban egyszerűen jobbak a nácik, a nyilasok, gazdagabb a nyelvük, mert ebben gazdagabb az életük, megígérték, hogy kiirtják az emberiség egy részét, és kiirtották az emberiség egy részét, ezzel szemben a kommunisták megígérték, hogy mindenki egyenlő lesz, és kiirtották az emberiség egy részét. A két dolog, látjuk, nem azonos, innét a példatár féloldalassága.

Smithsonian magazine

Újabb játékos googlemap, fura látni, hogy bár a város mérhetetlenül megnőtt, az egykori főbb utak ma in fungálnak (pl Wall St). Jobb felsó sarokban van az átlátszóság állítás, az lap meg itt.

"People may say I can't sing, but no one can ever say I didn't sing."

Roppant tanulságos felfedezés, hogy minden kornak megvolt a maga Uhrin Benedekje, sőt: Florence Foster Jenkins bőven túlszárnyalja az ittas fesztiválozók előtt boldogan tátogóelődeit. Operaáriákat énekelt, playback se volt még, és nem a táncdalfesztivál-sátorban volt táblás háza, hanem a Carnegie Hall-ban.

From her recordings, it is apparent that Jenkins had little sense of pitch and rhytm and was barely capable of sustaining a note. Nonetheless, she became tremendously popular in her unconventional way. Her audiences apparently loved her for the amusement she provided rather than her musical ability. Critics often described her work in a backhanded way that may have served to pique public curiosity. Despite her patent lack of ability, Jenkins was firmly convinced of her greatness. She dismissed the laughter which often came from the audience during her performances as coming from her rivals consumed by "professional jealousy." (tovább wiki)

Mindezek után halljuk a kisasszony. (Ez, és még további tíz unikális hangfelvétel emitt. Denevér érzékenységű hallgatóknak van tőrőlmetszett béna hangmérnök top10 ajánlatom is.)

Roppant képgazdag oldal megannyi elveszett várossal Almorától-Nalandáig. A fenti képek a Khajuraho szekcióból származnak, mint látható az egykori lakosok a sok farigcsálás mellett is viszonylag kellemesen töltötték az időt (míg csak el nem vesztek).

Mindig is tudtuk, hogy a Vöröshadsereg hordáit istentől

elrugaszkodott martalócokból verbuválták a sátán evilági papjai.

Hogy egymással csinálták, azt minden igaz lelkületű sejtette,

na de hogy lóval, és még büszkék is rá?! Szodoma és gomorra!

Seeking to psych out challengers in the days leading up to big fights, Hall of Fame boxer Charles “Kid” McCoy frequently feigned illness or spread rumors of an injury. Then, when the bout came around, McCoy would show up in perfect form. But McCoy’s lowest blow? In 1893, when he fought a deaf mute. Toward the end of the fourth round, McCoy simply dropped his gloves and walked back to his corner as though the bell had sounded. When the deaf fighter turned to do the same, McCoy ran over and knocked him out. Kalandos élete itt (tíz feleség, filmsztárság, emberölés -áldozata a majdnem tizenegyedik-, alkohol, emberrablás, börtön, ami kell). További csibészségek itt.

"Easy come, easy go welcome to the freakshow

puck off if you don´t really think so."

Ez a bejegyzés kifejezetten kedvesemnek szól, ki furcsa vonzalommal bír a természet furcsa/félresikerült/különös teremtményeit egykor látványosságként prezentáló ún. Freak Show-k" iránt. Egyrészről itt egy top10, ami már önmagában megteszi virágnak, de ezt még überelni is tudom egy teljes egészében megtekinthető 1932-es filmmel. A fenti képen egyébként Madame Clofullia (1827-75) Genf szakállas hölgye látható. Mikor III Napoleon fazonúra nyiratta arcszőrét, az uralkodó egy szép nagy gyémánttal ajándékozta meg.

Régi kurzusképregények világával mégcsak ismerkedem,

én, egykori keleti blokk, de nagyon tetszik a műfaj.

(Mind a kiragadott egykockák, mind a komplett sztorik.)