a jukecs

Tegnap este hallottam történet magyar tudósról, kinek egy juh és kecske kombinációjából összegénelt lény volt a monomániája. Miután sikerült létrehoznia a "jukecst", másról se szólt élete, mint szülöttjének promóciójáról. Hogy a csodakombináció milyen előnyökkel bír, homályos. Világsiker nem lett belőle, emberünk annyit ért el, hogy munkatársai idővel már csak Jukecsnek becézték.

Utánagooglézve azt találtam, hogy a tudós nem más, mint Gergátz Elemér, az Antall-kormány egykori földműv minisztere, a kárpótlás élharcosa (maradt volna a jukecsnél). Portrét nem, de ezt a boldog békeidős elnökségi képet találtam róla, sajnos nem tudni melyik ő a sok jóképűből.

talán a fehérköpenyes?

Ember tervez, isten végez, mi másnak egy élet munkája, máshol megszületik magától. Mindenesetre megnéztem volna a génbűvész arcát mikor értesült a leghagyományosabb módon létrejövő kecske-juh hibridről, mely a "Botswana büszkesége" nevet viselte ("Toast of Botswana" in english, a toast szerteágazó jelentései közül erre tűnt a legadekváltabbnak fordítani).

Az afrikai jukeccsel kapcsolatban semmiféle hasznosítás nem merült fel, sőt azt sem tudni mekegett, vagy bégett. Az egyetlen jelentős tulajdonsága, melyben minden forrás egyetért, hogy noha terméketlen, ámde valódi szexmachine volt, meghágott minden környezetében febukkanó kecskét és juhot, magasról téve a párzási időszak dogmájára. Ennek következtében először kiérdemelte a "Bemya" azaz "erőszaktevő" nevet, majd viselkedése annyira tolerálhatatlanná vált, hogy műtéti úton ivartalanították.

Bemya, a "rettegett"

Történet persze hamarost arra indít, hogy szabadon engedjük fantáziánkat témakörben. A háztáji lények nyújtotta viszonylag nagyszámú kombinációból eddig kizárólag a klasszikusan unalmas öszvér futott be karriert, ám többek közt a "Diszló" és a "Nyúhén" létrehozásában is volna fantázia. Előbbi őrületes húsmennyiség, utóbbi pedig hosszú füleivel el tudja hesegetni a legyeket, állandóan növő fogai miatt legel mint a gép, továbbá nagyméretű bogyós trágyája könnyedén begyűjthető, egyben pompás játékszer a szegény parasztgyerekenek.

Felmerült még az igen gazdaságos üzemeltetésű "Mahén" (macska-tehén) is, mely valódi kuriozumként önmagát táplálhatná tejjel.

Bár a nyúhén és társai egyelőre váratnak magukra (hahó, mr gergátz!) de különböző ötletes keresztezések már történtek a világban. Létezik például az északamerikai bölény+tehén kombó, mely a hústermelés érdekében jött létre, erre utal a neve is: Beefalo.

beefalo, avagy húsbőlény (bocs)

Nála lényegesen nagyobb hagyományokkal rendelkezik a középázsia öszvérének is tartott jak+szarvasmarha párosítás, melynek neve "Dzo"(hím), illetve "Dzomo" (nőst). Dzo és Dzo-né húznak, vonnak, cipelnek és a húsuk is finom (állítólag).

kis dzo, nagy dzo

A lámateve ("Cama"), az Emirátusok tudósainak büszkesége. Gondolom praktikus szempontok hívták életre, bár a sivatagi közlekedésre alkalmatlan és púpja sincs (de lagalább nem fázik).

kellett, mint egy púp a hátamra

Létezését tekintve a mesterségesen létrehozott fogyatékos tevénél sokkalta védhetőbb állat a természet produkálta zebra-szamár, mely a szkeptikusabb szemlélődő számára könnyen tűnhet egy photoshop versenyre érkezett pályműnek. Lehet, hogy a"Zemár" senem cipel, senem különösebben ehető, ámde kurva jól néz ki.

anyu nem válogatott

A sok növényevő után végül essék szó a Zemár természetes ellenségeiről a tigroszlánról (tiger+lion="Liger") és a jaguszlánról (jaguar+lion="Jaglion"). A pöttyössel sem lehet nagy élmény találkozni, a tigroszlán viszont maga a rémálom, főleg a hím, mely a nősténnyel ellentétben steril, ám cserébe élete végéig növésben van, így a súlya idővel az oroszlánénak duplája is lehet. A barátságos "Hercules" jelenleg viszi a 400 kilót, fogyasztása 10-20 kg hús étkezésenként, két lábon pedig magasabb, mint 3 méter.

kecses jaglion

"a tigroszlánom szerint nem volt out"