
A csehországi Sedlec temetőjéhez tartozik egy templom, ahhoz pedig egy kápolna. Köszönhetően a 13. század végén ajándékba kapott, és a temetőben szétszórt maréknyi földnek, mely állítólag a Golgotáról származott, a hely roppant népszerűségnek örvendett a sírt keresők körében. Lévén a kaszás nem unatkozott akkortájt (járványok, háborúk) a kert hamar megtelt többé- kevésbé jelölt nyughelyekkel. Helyet csináladnó az újonna érkezőnek, az intézményt üzemeltető cisztercik a korabeli gyakorlatnak megfelelően időnként kiásták a régi csontokat, melyeket a kápolnában tároltak eztán.
Gyűlt, gyűlt a sok csont halomba mígnem 1870-ben meg nem bíztak egy bizonyos Frantisek Rint nevezetű fafaragót, hogy valamiképpen rendezze el a mintegy 40.000 csontváznyi matériát. Emberünk meglehetős kreativitással végezte feladatát. Egyrészről mérsékelten újszerű, ám praktikus gúlákba rendezte a csontok nagyrészét, másrészről viszont a belső tér hangulatos dekorációjáról sem feledkezett meg. A különböző dísztárgyakat és ornamentális elemeket természetesen a maradék csontból kreálta.

csontváza
A boltíveket csont-füzérek ékítik, a falakat pedig többek között a megrendelő család címere, egy hatalmas kehely és persze keresztek, mind-mind az emberi váz alkatrészeiből komponálva. A kápolna büszkesége kétségkívül a hatalmas csillár, amelyben legalább egyszer felhasználásra került testünk valamennyi-féle csontja.
a csillár
Gondolnánk, hogy a megbízást adók némiképp húzták a szájuk a bizarr alkotás láttan, ha így is volt, erről semmi hír. A kápolnát nem záratták be, senem minősítették a továbbiakban nem eléggé rómaikatolikusnak. Láthatólag minden úgy tetszett nekik, ahogy volt, még az alkotó méretes, mi másból, mint csontokból kirakott szignóját is a helyén hagyták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése