Úgylátszik nyaranta egy coming-out obligát az LA Times-ban. Tavaly a nemet változtató sportújságíró lepte meg az olvasókat (Old Mike, nem Christine), idén egy hitét vesztett vallásügyi tudósító borzolja a kedélyeket. Hosszú írás, nem is túl okos, ám tanulságos. Ugyanakkor nincs illúzióm, hogy bárki végigolvassa, de azért próbálok némi kedvcsináló részlet.

The lifeline Father Vincent had tried to give me began to slip from my hands. I sought solace in another belief: that a church's heart is in the pews, not the pulpits. Certainly the people who were reading my stories would recoil and, in the end, recapture God's house.

Instead, I saw parishioners reflexively support priests who had molested children by writing glowing letters to bishops and judges, offering them jobs or even raising their bail while cursing the victims, often to their faces. On a Sunday morning at a parish in Rancho Santa Margarita, I watched congregants lobby to name their new parish hall after their longtime pastor, who had admitted to molesting a boy and who had been barred that day from the ministry. I felt sick to my stomach that the people of God wanted to honor an admitted child molester. Only one person in the crowd, an Orange County sheriff's deputy, spoke out for the victim.

On Good Friday 2002, I decided I couldn't belong to the Catholic Church.

Se előbbi, se utóbbi eset nem valószínüsíthető kishazánkban, hogy ily publikusan bekövetkezne, bár kedvenc ellen-keresztesvitézünk megjárta pannonhalmát. Egy "Viszlát Iván, szerbusz Ivett" típusú vallomás azonban továbbra is teljességgel elképzelhetetlen.